A társastánc...
Minden népnek megvan a saját népzenéje és tánca (néptánc).
Akadtak azonban olyan zenék és táncok, melyek nem csak egy népcsoport, vagy ország lakosai között váltak népszerűvé, hanem elterjedtek, divatossá váltak Európa, illetve világszerte.
Kezdetben az európai uralkodó dinasztiák, császári és királyi udvarok határozták meg a "divatot". Ők patronálták az adott kor művészeit, köztük a zenészeket is.
A báltermek táncai jelentősen eltértek az egyszerű emberek táncától. Előre megtervezett, szigorú koreográfia szerint nem is táncolták, inkább lejtették őket.
Az hogy mely zenék és táncok válnak széles körben ismertté, illetve maradnak fenn tartósan, az idő és a tisztelt "nagyérdemű" közönség dönti el. Ugyanúgy, mint a (komoly és könnyű) zenében, a táncban is vannak klasszikusok.
Ezeket a klasszikusokat szokás társastáncként említeni és tanítani.
A bálok és zenés rendezvények nem csupán a szórakozást szolgálták, hanem mindig is a két nem találkozóhelyei voltak. Ma is a zenés szórakozóhelyek a párválasztás népszerű helyszínei.
Nem volt sosem elhanyagolható az sem, hogy az adott hölgy, fiatalember vagy pár hogy mutatott, és főképpen hogy táncolt.
A társastáncon a standard (keringő, tangó, stb), és az úgynevezett latin-amerikai táncokat (szamba, rumba, cha-cha-cha, stb) tanulhatjátok meg.