A dráma...
A drámában megvalósuló tanulási folyamat sajátosságainak vizsgálatakor érdemes visszanyúlni a dráma eredetéhez, a gyermeki "mintha" játékhoz.
A színjátszó oktatáson résztvevők célja, hogy a gyakorlatok során sajátítsák el a drámai kifejezési formákat, melyek a mindennapi kapcsolatfelvételt és kapcsolattartást megkönnyítik. Ismerjék meg magukat, társaikat, környező világukat egy-egy gesztus, hanglejtés, az arckifejezés, a viselkedés tükrében. A foglalkozások során a tanulók elemezzék, hogy az író által tudatosan létrehozott drámai feszültség a mindennapok dramaturgiájából táplálkozik.
Testi adottságaiknak és személyiségüknek megfelelően a legkülönbözőbb élethelyzetekben pontosan és tisztán fejezzék ki magukat. Törekedjenek arra, hogy a játékbeli társak vagy épp a széles nyilvánosság nem gátolja meg őket a közlés árnyaltságában és teljességében. S mivel a nyilvánosság elviselését az önmagukkal való azonosság tudata teszi lehetővé, el kell érni, hogy kialakuljon a reális és ideális énkép (identifikáció) biztonsága, amely hozzásegíti őket az önmegvalósításhoz. Alakuljon ki bennük erős szociális és esztétikai érzékenység. A rögtönzött játékok során gyakorolják a különféle élethelyzetek, szituációk felismerését, az azokban való eligazodást, a döntést. Erősödjék empátiás készségük, legyenek képesek szerepcserére a játékbeli helyzetekben. Ismerjék fel minél pontosabban a hétköznapi életben és a különböző műfajú művekben megjelenő esztétikai minőségeket, szerepeljen ezek meghatározása állandó napi gyakorlatukként, természetesen koruknak megfelelő formában és mélységben. Érvényesüljön a drámával való foglalkozás tantárgyhatárokon áthatoló integráló szerepe. Legyen érték a tanulók szemében az új összefüggések feltárása.
Végezetül álljon itt az utolsó sorban egy olyan idézet Sztanyiszlavszkijtól, amely az elsajátított tudással bíró ember alázatosságára, a művészet világában önmagát helyes felfogásban elhelyező emberi látásmódra irányul.
"Szeresd magadban a művészetet, ne pedig magadat a művészetben!"